Amint látjátok(?) , szeretem a precizitást, ugyanis odafigyelő módón nem feledkeztem meg a kis zárójelben lévő többesszám esetlegességéről. Melyből netalántán csúnya feltételezések, előítéletek születhetnének másokban, a magamfajtákról. (alkoholizmus?)
Ez a post teljesen freesoloban születik, és egy igazán kiadós szombat esti borozás apropóján.
Gondolokodom, vajon kitérjek e majd, a sárga(ruhás) mohácsi japók?ra, de jobb belátásom szerint, inkább skippelném őket.
A már megszokott és bevált uborkától eltekintve, üveges karfiolt vettem, a már előrelátóan, és gondosan elkészített szendvicseimhez. A bebaszás pedig úgy adódott, hogy gösserből nyargaltunk el a St.István térre, ahol akadt két összetolt pad szerencsénkre.
Bor.
Mégtöbb bor.
A többieknek pizza, nekem szendvics, karfiollal.
Megint bor.
Aztán arra lettünk figyelmesek, hogy mégiscsak fázunk, ennek a történetét, nem is mesélem tovább.(legyen annyi elég, hogy a mobilvécés NAGY tekercs budipapír fűtőértéke, mérföldekkel nagyobb, mint azt a sok nagyvárosi bunkó gondolná, hogy mekkora) Amúgyis oda akarok kilyukadni, hogy reggel, amikor fölkelsz, és szédülsz, becsukod a szemed, és mégjobban szédülsz, viszont boroztál, és az merőben jobb mint, az egyéb dolgok, ami viszont megment az egész napos mosottszarságtól, az az egyetlen, űberelhetetlen és igaz másnapos magyar szarás. (felmerülhet netán, hogy miben más a nem magyar, de nem merül. Meg egyébkéntis, merülni a dolgok lefelé szoktak, …milyen „genya” egy szó ez is…)
Innen a cím is. Viszont, ami még kritikus pont, és az egész krízis alapja, az, hogy szarul fosul, hugyul érzed magad, …vmit gyorsan ki kell, hogy adj magadból, hogy megkönnyebbülj.
Az italozás utáni másnapos szarás közben pedig, amikor meg ráadásul nagyban nyomsz, megtelik a fejed a még OH csoportban dúsgazdag vérreddel, még a szemed is becsukod, az atmoszférikus nyomás többé már nem hat rád, és egy pillanatig megszűnsz létezni, alfa és omega eggyé válik, nemtudod, holvagy, és a következő pillanatban arra eszmélsz, hogy csillapodni látszik a vihar, félig kinntvan az átok okozója, akkor kinyitod a szemed, és megcsillan benne a szikra, hogy mégis csak érdemes élni!
Nos az egész postom ezen alapszik, ÉN ugyanis erőt merítettem, méghozzá ebből, azok után, hogy kitoltam a SzenesNyolcas-t!!
Mindenkinek megköszönném, aki végigolvasta felűlmúlhatlanul izgalmas, és érdekfeszítő elbeszélésem, a történtekről. Remélem okultatok!
PS: magam is meglepődtem, hogy ilyen kátrány fekete. Nemcsoda, hogy ekkora a megkönnyebülés. A konklúzióm tehát a következő: a sötétség színével IS arányos a szarás utáni megkönnyebültség mértéke.
PPS: mégvalami: nagyban valószínűsítem, hogy a mérvadó mennyiségű vörösbor hatását figyelhetjük meg a színében.
PPPS: aki beleszaladt a képbe, az így járt! :D Na üdv!
Martin Riggs