Szerda...Hetedik óra...Fizika. Átjárja a lelkem ez aaa gyönyör, annyira szép volt egyszerüen. És ismét bebizonyosodott, hogy ez bizony, az Ostobaság völgye, de igen méllyen. Mer oké, hogy valaki segghülye a fizikához(mer bölcsész-igen, ezt fontos hozzátenni), és puskázásra adja a fejét ebből kifolyólag, de könyörgöm, ráülni a cetllire már önnmagában gyökérség, pláne ha első padban ülsz, és méginkább pláne, ha olyan a pad hogy nincsen támlája elöl. Szóval kedves(?) osztálytársunk keményen megszopta a faszt, és mehet pótvizsgázni augusztusba. De én nem sajnáltam, sőt kinevettem. Remek zárása volt, ennek az ujfent abszoludt értelmetlen napnak...hajh.
What a lovely day it is...a lovely day indeed. :)
"Arcátlanság" rulz, amugymeg